¹⁶Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. Vagy fogadjatok el engem akár ostobának, hadd dicsekedjem én is egy kissé. ¹⁷Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, mert van alapja dicsekvésemnek. ¹⁸Mivel sokan dicsekszenek emberi előnyeikkel, most én is dicsekedni fogok. ¹⁹Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok. ²⁰Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
²¹Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is merek. ²²Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is! ²³Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély közepette. ²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést. ²⁵Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. ²⁶Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, ²⁷fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. ²⁸Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja. ²⁹Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
³⁰Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem. ³¹Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, ³³és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.

KNB SZIT STL BD RUF KG