Az apostol dicsekvésének alapja.

11 ¹Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! De hiszen el is tűrtök engem. ²Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz. ³Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól. ⁴Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek. ⁵Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. ⁶Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek.

Önzetlensége.

⁷Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek? ⁸Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. ⁹Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek. ¹⁰Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba! ¹¹Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! ¹²De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi. ¹³Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. ¹⁴Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. ¹⁵Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez.

Oktalan öndicsérete.

¹⁶Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. ¹⁷Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. ¹⁸Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. ¹⁹Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok. ²⁰Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver. ²¹Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom –, merek én is. ²²Zsidók ők? Én is az vagyok.
Izraeliták? Én is.
Ábrahám ivadékai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam
halálveszélyben. ²⁴A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek,
háromszor szenvedtem hajótörést.
Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. ²⁶Sokat voltam vándorúton,
veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán,
veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. ²⁷Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam,
éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem,
fagyoskodtam és ruhátlan voltam. ²⁸Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik. ²⁹Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék?
Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? ³⁰Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem. ³¹Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, ³³de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet