Az apostol kikényszerített védekezése.
11
1Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot!
2De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.
3Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak.
4Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek.
5Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”.
6Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.
7Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát?
8Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.
9Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek.
10Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem.
11Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
12De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel.
13Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai.
14S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
15Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.
A kikényszerített „dicsekvés”.
16Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban.
18Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem.
19Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket.
20Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.
21Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is.
22Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is.
23Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben.
24A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet,
25háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam.
26Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt.
27Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem.
28Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját.
29Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.
31Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,
33s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.
KNB
SZIT
STL
BD
RUF
KG
Előző fejezet
Következő fejezet