Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága

11 ¹Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! ²Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. ³Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. ⁴Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. ⁵Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. ⁶Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek.
⁷Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? ⁸Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. ⁹Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. ¹⁰Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. ¹¹Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!
¹²De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. ¹³Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. ¹⁴Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. ¹⁵Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

Pál szenvedéseivel dicsekszik

¹⁶Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. ¹⁸Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. ¹⁹Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: ²⁰mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. ²¹Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.
²²Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. ²⁴Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, ²⁵háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. ²⁶Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, ²⁷fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. ²⁸Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. ²⁹Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? ³⁰Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. ³¹Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.
³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. ³³Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet