Hálaadás és fogadalom

116 ¹Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. ²Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. ³Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. ⁴De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó, URam, mentsd meg életemet! ⁵Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. ⁶Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. ⁷Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! ⁸Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, ⁹az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. ¹⁰Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! ¹¹Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! ¹²Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? ¹³A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁴Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. ¹⁵Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. ¹⁶Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. ¹⁷Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁸Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, ¹⁹az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár