Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)
A zsoltárok könyve
116 Hálaadás és fogadalom 1Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. 3Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. Zsolt 18,5-6  4De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet! 5Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. 6Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. 7Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! 8Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, 9az Úr színe előtt járhatok az élők földjén. 10Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! 2Kor 4,13  11Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Róm 3,4  12Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? 13A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. 14Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. 15Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. Zsolt 72,14  16Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. 17Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem. 18Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!