116 1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. (Zsolt 40,6;71,15) 3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6) 4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. (Zsolt 101,4-8; Jel 2,6) 7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. (Zsolt 13,6) 8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: (Zsolt 26,2) 9Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. 10Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. (2Kor 4,13) 11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. (Róm 3,4) 12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. (Róm 3,13; Jak 3,8) 14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. (Zsolt 22,26) 15Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. (Zsolt 7,16.17) 16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. (2Sám 7,9) 18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, (Zsolt 50,14) 19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 7,16.17)