Zsoltárok könyve

116 ¹Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
²Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.• Zsolt. 40,6.  71,15.  
   ³Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; • nyomorúságba és ínségbe jutottam.• 2Sám. 22,5.  6.  Zsolt. 18,5.  6.  
   ⁴És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
   ⁵Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
   ⁶Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.• Zsolt. 101,4-8.  Jel. 2,6.  
   ⁷Térj meg én lelkem • a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.• Zsolt. 13,6.  
   ⁸Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:• Zsolt. 26,2.  
   ⁹Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
   ¹⁰Hittem, azért szóltam; • noha igen megaláztatott valék.• 2Kor. 4,13.  
   ¹¹Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember • hazug.• Róm. 3,4.  
   ¹²Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
   ¹³A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.• Róm. 3,13.  Jak. 3,8.  
   ¹⁴Az Úr iránt való • fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.• Zsolt. 22,26.  
   ¹⁵Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.• Zsolt. 7,16.  17.  
   ¹⁶Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
   ¹⁷Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.• 2Sám. 7,9.  
   ¹⁸Az Úr iránt való fogadásaimat megadom • az ő egész népe előtt,• Zsolt. 50,14.  
   ¹⁹Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!• Zsolt. 7,16.  17.