A teremtő és megtartó Isten

104 ¹Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, ²világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, ³palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. ⁴A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. ⁵Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. ⁶Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. ⁷Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. ⁸A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. ⁹Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. ¹⁰Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. ¹¹Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. ¹²Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. ¹³Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. ¹⁴Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, ¹⁵és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. ¹⁶Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, ¹⁷ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. ¹⁸A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. ¹⁹Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. ²⁰Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, ²¹az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt. ²²Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. ²³Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. ²⁴Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. ²⁵Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. ²⁶Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. ²⁷Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. ²⁸Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. ²⁹Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. ³⁰Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket. ³¹Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! ³²Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. ³³Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. ³⁴Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. ³⁵Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár