104 (103). ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA

104 ¹Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, ²a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, ³lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. ⁴A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. ⁵A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. ⁶Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. ⁷De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. ⁸A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. ⁹Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. ¹⁰Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. ¹¹Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. ¹²Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. ¹³A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. ¹⁴Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, ¹⁵a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. ¹⁶Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. ¹⁷A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. ¹⁸A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. ¹⁹Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. ²⁰Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. ²¹Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. ²²De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. ²³Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. ²⁴Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. ²⁵Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. ²⁶Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. ²⁷Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. ²⁸Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. ²⁹De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. ³⁰Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. ³¹Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! ³²Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. ³³Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. ³⁴Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.

105 (104). ZSOLTÁR

³⁵A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár