104
1Áldjad én • lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!• Zsolt. 146,1.  
2A ki körülvette • magát világossággal, mint egy öltözettel, † és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;• 1Tim. 6,16.  † Ésa. 40,22.  
   3A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az • ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;• Ésa. 18,2.  
   4A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
   5Ő fundálta a földet az • ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.• Zsolt. 24,2.  
   6Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek • felett is vizek állottak vala.• 1Móz. 1,9.  10.  7,19.  24.  
   7Egy kiáltásodtól • eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.• 1Móz. 1,9.  8,1.  3.  Jób 37,4.  5.  
   8Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
   9Határt • vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.• Jób 38,20.  21.  Jer. 50,22.  
   10A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
   11Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
   12Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.• Préd. 1,4.  
   13A ki megöntözi • a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.• Jób 38,26.  27.  
   14A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,• Jer. 15,16.  
   15És bort, • a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé † teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.• Péld. 31,6.  7.  † 2Sám. 14,2.  
   16Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
   17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
   18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák • hörcsögöknek menedéke.• Péld. 30,24.  26.  
   19Teremtett holdat • ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.• 1Móz. 1,14-16.  
   20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
   21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak • a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.• Ésa. 31,4.  
   22Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
   23Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
   24Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld • a te gazdagságoddal.• Ésa. 6,3.  
   25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.• Zsolt. 19,11.  
   26Amott gályák járnak • s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.• Jób 25,13.  41,12-33.  
   27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad • eledelüket alkalmas időben.• Zsolt. 145,15.  
   28Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.• Nehem. 10,29.  
   29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, • kimulnak és porrá lesznek újra.• Jób 34,14.  15.  
   30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.• Zsolt. 19,15.  
   31Legyen az Úrnak • dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;• vers 24.  
   32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, • és füstölögnek azok.• 2Móz. 19,18.  Zsolt. 18,8.  
   33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
   34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
   35Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!