89 ¹Maszkíl az ezrahita Etántól.

²Az Úr kegyelmét örökké éneklem,
hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.

³Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom«
– hűséged szilárdan áll a mennyekben. –

⁴»Szövetségre léptem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

⁵örökre megszilárdítom utódodat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«

⁶Csodáidat, Uram, magasztalják az egek,
és hűségedet az egybegyűlt szentek.

⁷Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt
ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?

⁸Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában,
aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.

⁹Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád?
Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.

¹⁰Te uralkodsz a tenger erején
és háborgó hullámait te fékezed meg.

¹¹Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve,
hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.

¹²Tiéd az ég, és tiéd a föld,
te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.

¹³Te teremtetted északot és délt,
nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.

¹⁴Karod hatalmas,
kezed erős, jobbod diadalmas.

¹⁵Igazságosság és jog trónod alapja,
irgalom és igazság vonulnak előtted.

¹⁶Boldog az a nép, amely tud ünnepelni.
Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.

¹⁷Nevedben egész nap ujjonganak,
s felmagasztalódnak igazságosságodban.

¹⁸Mert te vagy erejük és ékességük
és jóságod emeli magasra fejünket.

¹⁹Mert az Úré a pajzsunk,
s Izrael Szentjéé a királyunk.

²⁰Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad:
»Segítséget nyújtottam egy hősnek,
felemeltem népemből egy választottat.

²¹Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
felkentem őt szent olajommal.

²²Vele lesz erős kezem,
és karom megerősíti őt.

²³Semmit sem tehet vele az ellenség,
és nem árthat majd neki a gonoszság fia.

²⁴Kiirtom előle ellenségeit,
és gyűlölőit megfutamítom.

²⁵Vele lesz hűségem és kegyelmem,
és hatalma magasra emelkedik nevemben.

²⁶Ráteszem kezét a tengerre
és jobbját a folyóvizekre.

²⁷Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te,
én Istenem, és szabadításom kősziklája!’

²⁸S én elsőszülöttemmé teszem őt,
legfölségesebbé a föld királyai között.

²⁹Örökre megőrzöm irgalmamat iránta,
és szövetségem mindig vele marad.

³⁰Örökkévalóvá teszem nemzetségét,
s fenntartom trónját, amíg az ég áll.

³¹De ha fiai elhagyják törvényemet
és nem járnak parancsaim szerint,

³²ha bemocskolják rendeleteimet,
és parancsaimat nem teljesítik:

³³vesszővel büntetem meg vétkeiket,
és veréssel bűneiket.

³⁴De nem vonom meg tőle kegyelmemet,
és hűségemet nem hazudtolom meg.

³⁵Nem töröm meg szövetségemet,
s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.

³⁶Megesküdtem egyszer szentségemre:
nem hazudom Dávidnak,

³⁷örökké tart nemzetsége,
és mint a nap, színem előtt a trónja,

³⁸megmarad örökké, miként a hold,
a hűséges égi tanú.«

³⁹Te őt mégis elvetetted s megutáltad,
haragra gerjedtél fölkented ellen;

⁴⁰Felbontottad szolgád szövetségét,
földig aláztad szent koronáját.

⁴¹Lerontottad minden kőfalát,
romhalmazzá tetted bástyáit.

⁴²Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak,
szomszédai gyalázata lett.

⁴³Fölemelted elnyomóinak jobb kezét,
megörvendeztetted ellenségeit.

⁴⁴Kardja élét elvetted
és nem segítetted meg őt a harcban.

⁴⁵Véget vetettél tündöklésének,
trónját a földre döntötted.

⁴⁶Megrövidítetted ifjúságát,
gyalázatba borítottad őt.

⁴⁷Meddig fordulsz még el teljesen, Uram,
meddig ég még haragod, mint a tűz?

⁴⁸Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem!
Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?

⁴⁹Ki az az ember, aki él, s halált nem látna,
s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?

⁵⁰Hol van, Uram, hajdani irgalmad,
amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?

⁵¹Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról,
amelyet keblemben hordok sok nemzettől,

⁵²amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram,
és gyalázzák fölkented lépteit.

⁵³Áldott legyen az Úr mindörökké!
Ámen! Ámen!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár