90. ZSOLTÁR (89)
NEGYEDIK KÖNYV: 90-106. zsoltár
90
*Isten örök – az ember mulandó1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre.
2Mielőtt a hegyek lettek,
a föld és a világ születtek,
te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!
*3Visszatéríted az embert a porba,
azt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek fiai.”
4Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,
mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltás ideje éjszaka.
5Elragadod őket, olyanok mint az álom,
6mint a reggel kiviruló fű:
reggel kihajt és virágzik,
estére lehull és elszárad.
*7Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,
rettegjük haragod.
8Magad elé állítod gonoszságainkat,
titkainkat arcod világossága elé.
9Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.
10Éveink száma a hetven esztendőt, ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagy része is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak, és mi elmegyünk.
11Ki ismeri haragod erejét,
és félelmetes felindulásodat?
12Taníts meg számba venni napjainkat,
hogy bölcsességgel telítsük szívünket.
13Fordulj meg, Uram, végre valahára,
légy irgalmas szolgáidhoz.
14Tölts el minket kora reggel irgalmaddal,
hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.
15Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,
és annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
16Nyilvánuljon meg műved szolgáidon,
és dicsőséged fiaikon.
17Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,
kezünk munkáját erősítsd meg,
áldd meg kezünk munkáját!