76
1A karvezetőnek. Hárfára. Ászáf zsoltára. Ének.
2Ismeretes Júdában Isten,
nagy a neve Izraelben.
3Sálemben van sátra,
és a Sionon van lakása.
4Ott törte össze a villogó nyilakat,
a pajzsot, kardot és a harci eszközöket.
5Ragyogsz, te Fölséges,
a pusztító hegyekről.
6Kifosztották a büszke szívűeket,
álomba merültek,
kezüket sem találták az erős férfiak.
7Feddésedtől, Jákob Istene,
megdermedt a ló és a szekér.
8Rettenetes vagy te, ki állhat ellened,
ha felgerjed haragod?
9A mennyből hallattad ítéletedet;
Megrendült és elcsöndesedett a föld,
10amikor Isten ítéletre kelt,
hogy megszabadítson minden szelídet a földön.
11Mert még az ember haragja is téged dicsőít,
s ünnepnapot ülnek neked, akik megmenekültek haragodtól.
12Tegyetek fogadalmat és rójátok le az Úr Istennek;
Mind, aki körülötte van, ajándékot vigyen a Rettenetesnek,
13aki megtöri a fejedelmek gőgjét,
aki rettenetes a föld királyai számára!
Jegyzetek
76,1 Ének Sionról a fogság előtti időkből. Dicsőíti Isten páratlan és végleges győzelmét Izraelben. Ősi (a mitológiában is fellelhető) képekben beszél Sion hegyéről és Istenről, akit ott tisztelnek. Isten Sionon fog ítélkezni, diadalmaskodik a »föld királyai« fölött, és lerakja békéjének alapjait.
76,1 Ászáf: vö. 50,1.
76,2 Júdában (a déli királyság, Dávid háza) Isten kinyilatkoztatta magát; őt tisztelik Izraelben is (északi királyság, Szamaria). Isten sátrát (ahol a pusztai vándorlás óta találkoztak vele) az egykori jebuzita Sálemben (vö. Ter 14,18) állították fel. A Sion hegyén, ahol egykor jebuziták városa feküdt (vö. 2 Sám 5,6-7) a Templom hegyévé lett. Isten ott törte össze a háborús fegyvereket, Jeruzsálemből (vö. héber »salóm«) árad ki békéje az egész világra.