74

¹Maszkíl Ászáftól.
Miért vetettél el, Isten, teljesen,
miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?

²Emlékezzél meg gyülekezetedről,
amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél!
Örökségedet, a törzset megváltottad,
a Sion hegyét, amelyen laktál.

³Menj fel az ősi romokra:
a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!

⁴Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged,
jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.

⁵Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét
lengeti a sűrű erdőben.

⁶Minden ajtaját kidöntötték,
baltával és bárddal rombolták.

⁷Lángba borították szentélyedet,
neved hajlékát földig meggyalázták.

⁸Azt mondták szívükben:
»Rohanjuk le őket együtt!«
Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.

⁹Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk,
és nincs már köztünk, aki látna.

¹⁰Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged,
örökké gyalázza az ellenség nevedet?

¹¹Miért vonod vissza kezed
és tartod öledben jobbodat?

¹²Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva,
aki szabadulást szerzett a föld közepén.

¹³Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad,
a sárkányok fejét a vizekben összetörted.

¹⁴A Leviatán fejeit összezúztad,
eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.

¹⁵Te fakasztottál forrásokat, patakokat,
te szárítottad ki az állandó folyókat.

¹⁶Tied a nappal és tied az éjszaka,
te hoztad létre a napot és a csillagokat.

¹⁷Te szabtad meg a föld minden határát,
te teremtetted a nyarat és a telet.

¹⁸Emlékezz meg arról,
hogy az Urat ellenség szidalmazza,
s egy oktalan nép gyalázza nevedet.

¹⁹A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak,
ne felejtsd el végképp a szegényeidet!

²⁰Tekints szövetségedre, mert tele van
az ország minden zuga a gonoszság sátraival.

²¹Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott,
hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!

²²Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet!
Emlékezz meg a gyalázatról,
amellyel egész nap illet téged az esztelen!

²³Ne feledd el ellenségeid lármáját;
Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár