75
1A karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.
2Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.
3Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.
4Olvadjon bár el a föld és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.
5Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!«
s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!
6Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«
7Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.
8Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
9Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.
10Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.
11A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.
Jegyzetek
75,1 Hálaének a fogság utáni idők korai szakaszából. A 2. versben az összegyűlt közösség beszél, a 2-3. és a 11. versekben maga Isten, 5-10-ben pedig egy személy.
75,1 Ászáf: vö. 50,1.
75,3 Egyedül Isten határozza meg az ítélet idejét és mértékét is.