Kesergés a templom pusztulása miatt

74 ¹Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? ²Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! ³Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! ⁴Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. ⁵Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. ⁶Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. ⁷Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. ⁸Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. ⁹Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. ¹⁰Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? ¹¹Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! ¹²De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. ¹³Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. ¹⁴Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. ¹⁵Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. ¹⁶Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot. ¹⁷Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. ¹⁸Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. ¹⁹Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! ²⁰Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is! ²¹Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény! ²²Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! ²³Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár