68 ¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

²Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei,
elfutnak előle, akik gyűlölik őt.

³Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el,
ahogyan a viasz elolvad a tűzön,
Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!

⁴Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt,
s vigadoznak örömükben.

⁵Mondjatok éneket Istennek,
zengjetek zsoltárt nevének,
Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik:
Úr az ő neve.
Ujjongjatok őelőtte,

⁶aki az árvák atyja, özvegyek bírája,
Isten az ő szentséges hajlékában.

⁷Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak,
a foglyokat kivezeti a bőségre,
a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

⁸Isten, amikor néped élén kivonultál,
amikor a sivatagon áthaladtál,

⁹megremegett a föld,
csepegtek az egek,
a Sínai Istenének színe előtt,
Izrael Istenének színe előtt.

¹⁰Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten,
s ha ellankadt, te felüdítetted.

¹¹Nyájad megtelepedett rajta,
jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.

¹²Az Úr mondja a szót;
Szüzek serege hozza az örömhírt:

¹³»A seregek királyai futva futnak,
a háznak szépe zsákmányt osztogat.

¹⁴Ti pedig békén pihentek az aklok között,
akárcsak az ezüstszárnyú galambok,
halvány, aranyszínű tollakkal.

¹⁵Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat,
hótól fehérlik a Szelmon.«

¹⁶A Básán hegye Isten hegye,
a Básán hegye sok ormú hegy.

¹⁷Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek,
a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott?
Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!

¹⁸Tízezernél is több a harci szekere Istennek:
bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.

¹⁹Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél;
Hódolati ajándékként embereket fogadtál,
hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.

²⁰Áldott legyen az Úr minden nap!
Üdvösségünk Istene hordoz minket.

²¹A mi Istenünk szabadító Isten,
s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

²²De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét,
a bűneikben járók bozontos koponyáját.

²³Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból,
a tenger fenekéről is visszahozlak,

²⁴hogy lábad vérben gázoljon
és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«

²⁵Látták, Isten, amint bevonultál,
Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.

²⁶Elöl mennek az énekesek,
utánuk a kobzosok,
középen a dobverő leányok.

²⁷»Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent,
akik Izrael forrásából származtok.«

²⁸Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket,
Júda fejedelmei vezéreikkel,
Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.

²⁹Mutasd meg, Isten, hatalmadat;
Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.

³⁰Jeruzsálemi templomodba
királyok hozzanak neked ajándékot.

³¹Fenyítsd meg a nádas vadját,
a népek tehenei között a bikák csordáját:
boruljanak le ezüst kincseikkel.
Szórd szét a háborúra vágyó népeket!

³²Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai,
Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.

³³Föld országai, Istennek énekeljetek,
zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,

³⁴aki kezdettől fogva az egek egén trónol;
Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.

³⁵Magasztaljátok Isten dicsőségét.
Az ő felsége honol Izrael felett,
az ő ereje a fellegek között.

³⁶Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben!
Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének.
Áldott legyen Isten!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár