A Zsoltárok könyve

49. ZSOLTÁR (48) 49 *Az ember mulandósága¹A karvezetőnek: Kóré fiainak zsoltára.
²Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan,
a földkerekség lakói, mindannyian, jól figyeljetek:
³mind alacsonysorsúak és főemberek,
gazdagok és szegények egyaránt!
⁴Szám bölcsességet szól,
és szívem elmélkedése okosságot.
⁵Példabeszédre figyel fülem,
hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
⁶Miért félnék a balszerencse napján,
ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
⁷Ők saját erejükben bíznak,
vagyonuk nagyságával kérkednek.
⁸Pedig az ember nem válthatja meg magát,
senki sem adhat Istennek váltságdíjat önmagáért.
⁹Igen drága lelkének váltsága:
soha meg nem fizetheti,
¹⁰hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
¹¹Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek;
ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek,
és másokra hagyják gazdagságukat.
*¹²Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre;
hajlékuk nemzedékről nemzedékre,
noha nevet szereztek maguknak a földön.
*¹³Az ember, övezze bár tisztelet,
nem marad meg;
olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik,
bizony hozzá hasonló.
¹⁴Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak,
és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
*¹⁵Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba,
a halál legelteti őket.
Leszállnak a sírba sietve, alakjuk elenyészik,
az alvilág lesz lakásuk.
¹⁶De Isten megváltja lelkemet,
az alvilág hatalmából kiragad engem.
¹⁷Ne félj, ha valaki meggazdagszik,
ha megnövekszik háza dicsősége,
¹⁸mert ha meghal, semmit sem visz magával,
és dicsősége nem száll le utána.
¹⁹Mondja bár áldottnak magát életében:
„Dicsérni fognak téged, amiért jól gondoskodtál magadról”,
²⁰mégiscsak megtér atyái nemzetségéhez,
amely soha többé nem látja a világosságot.
*²¹Az ember, övezze bár tisztelet,
de okosságot nem tanúsít;
olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik,
bizony hasonló hozzá.