49 ¹A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.

²Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan,
vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:

³mind alacsonysorsúak és nemesek,
gazdagok, szegények egyaránt!

⁴Bölcsességet mond a szám,
okosságot a szívem elmélkedése.

⁵Példabeszédre hajtom fülemet,
hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.

⁶Miért félnék a balszerencse napján,
ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?

⁷Ők saját erejükben bíznak,
vagyonuk nagyságával kérkednek.

⁸Pedig az ember nem válthatja meg magát,
senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.

⁹Igen drága lelkének váltsága:
soha meg nem fizetheti,

¹⁰hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.

¹¹Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek;
Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek,
és másokra hagyják gazdagságukat.

¹²Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre;
Hajlékuk nemzedékről nemzedékre,
noha nevet szereztek maguknak földjükön.

¹³Az ember, övezze bár tisztelet,
nem marad meg;
Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik,
bizony hasonló hozzá.

¹⁴Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak,
és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.

¹⁵Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba,
a halál legelteti őket.
Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül,
az alvilág lesz lakásuk.

¹⁶De az én lelkemet Isten megváltja,
az alvilág hatalmából kiragad engem.

¹⁷Ne félj, ha valaki meggazdagszik,
ha megnövekszik háza dicsősége,

¹⁸mert ha meghal, semmit sem visz magával,
és dicsősége nem száll le utána.

¹⁹Mondja bár áldottnak magát életében:
»Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,

²⁰mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez,
amely soha többé nem látja a világosságot.

²¹Az ember, övezze bár tisztelet,
okosságot nem tanúsít;
olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik
– bizony hasonló hozzá.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár