50
1Ászáf zsoltára.
Szól az Úr, az istenek Istene,
és szólítja a földet
napkelettől napnyugatig.
2Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
3Jön íme, Isten,
íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat:
színe előtt emésztő tűz,
körülötte hatalmas förgeteg.
4Szólítja onnan felülről az eget
s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:
5»Gyűjtsétek elém szentjeimet,
akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«
6Igazságát hirdetik az egek,
mert Isten tart ítéletet.
7»Halljad én népem, hadd beszéljek,
Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened:
Én Isten, a te Istened vagyok.
8Nem áldozataidért perelek veled,
hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.
9Nem veszek el házadból fiatal bikákat,
sem nyájaidból kecskebakokat.
10Mert enyém az erdő minden vadja,
az állatok ezrei a hegyekben.
11Ismerem az ég minden madarát,
és ami csak mozog a mezőn, az enyém.
12Ha éheznék, nem kellene neked szólnom,
mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.
13Eszem-e én a bikák húsát,
iszom-e én a kecskebakok vérét?
14Dicséretet mutass be áldozatul Istennek,
és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;
15Hívj segítségül a szorongatás napján:
megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«
16A bűnöshöz azonban így szól az Isten:
»Miért beszélsz te parancsolataimról,
s miért veszed szádra szövetségemet?
17Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet,
és hátad mögé veted szavaimat.
18Ha tolvajt láttál, vele tartottál,
házasságtörőkkel közösködtél.
19Szád gonoszságot árasztott,
és nyelved csalárdságot szőtt.
20Leültél és testvéred ellen beszéltél,
és gáncsot vetettél anyád fia elé.
21Így cselekedtél, s mivel én hallgattam,
azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te.
Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.
22Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről,
nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
23Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem,
és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«
Jegyzetek
50,1 Prófétai intő beszéd, a királyok korának vége felé keletkezett, és a liturgikus használat ágyazta be a hagyományba. Izrael összegyülekezik az istentiszteletre: a hívők készek arra, hogy a törvény szerint áldozatot mutassanak be Istennek, szó szerint teljesítve az előírásokat. Álszent viselkedésük miatt azonban veszélybe kerülnek: áldozatokat mutatnak be, a szövetségről beszélnek, de közben a tetteik nincsenek összhangban mindezzel, így magukra vonják Isten haragját. Ászáf (1) egy énekes céh megalapítója, az egyetlen, amely megmaradt a fogság után is (Ezdr 2,41). Ők írták le a 73-83. zsoltárokat.
50,1 A közösség összegyűlt az ünnepi istentiszteletre a templomban. Dicsőítő énekeket énekelnek, áldozatokat mutatnak be, hogy bizonyítsák a szövetséghez való hűségüket. Ekkor Isten megmutatkozik nekik viharban és villámban. Meghatározza, hogyan kell Izraelnek megtartania a szövetséget.
50,7 Isten vádbeszéde, vö. Óz 6,6; Mt 9,13; 12,7. A beszédben nem konkrét szemrehányások hangzanak el, inkább a feltételeket tisztázza.
50,11 A görög szöveg alapján javítva (a héber szövegben: a hegy madarai).
50,21 Összefoglalás: a bűnösök a harag szavait, a becsületesek a szent Isten szabadításának ígéretét kapják.