39 ¹Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Így szóltam: »Vigyázok útjaimra,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
féket teszek számra,
míg a bűnös szemben áll velem.«

³Elnémultam, megalázkodtam,
hallgattam minden vigasztalás nélkül,
és fájdalmam megújult.

⁴Szívem csak izzott bensőmben,
amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.

⁵Nyelvem szólásra indult:
»Add tudtomra, Uram, végemet,
és napjaim számát,
hadd tudjam, milyen rövid az életem!«

⁶Íme napjaimat arasznyivá tetted,
s létem olyan előtted, mint a semmi.
Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.

⁷Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember,
bizony hiába is fáradozik;
Halmozza a kincset és nem tudja,
ki gyűjti majd be azt.

⁸Nos hát, miben reménykedjem Uram?
Csak benned van reménységem.

⁹Ragadj ki engem minden gonoszságomból,
ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.

¹⁰Elnémulok, nem nyitom ki számat,
mert te tetted ezt velem.

¹¹Vedd le rólam csapásaidat,
mert elpusztulok kezed ütései alatt.

¹²Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert;
s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete.
Bizony, hiábavaló minden ember!

¹³Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet,
fogadd füledbe esdeklésemet.
Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet,
hisz vándor vagyok én tenálad
és zsellér, mint atyáim mindnyájan.

¹⁴Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek,
mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár