Keresés a Bibliában

37

1Dávidtól.
Ne irigykedj az elvetemültekre,
ne féltékenykedj a gonosztevőkre;

2Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak,
s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.

3Bízzál az Úrban s a jót cselekedd,
akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.

4Az Úrban leld gyönyörűséged,
s ő megadja neked szíved kéréseit.

5Tárd fel az Úr előtt utadat,
bízzál benne, ő majd eligazít.

6Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod,
és mint a delet, jogodat.

7Csendesülj el az Úrban és várd őt.
Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja,
se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.

8Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot;
Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,

9mert kiirtás vár a gonosztevőkre,
s az Úrban bízók öröklik a földet.

10Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz,
a helyét sem találod, ha keresed.

11A szelídek pedig öröklik a földet,
és élvezik a béke teljességét.

12Les a bűnös az igazra,
fogát vicsorítja rá.

13Ám az Úr kineveti őt,
mert előre látja, hogy eljön az ő napja.

14A bűnösök kardot rántanak,
megfeszítik íjukat,
hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt,
hogy megöljék az igaz úton járót.

15De saját szívükbe hatol a kardjuk,
s összetörik íjuk.

16Többet ér a kevés az igaznak,
mint sok bűnösnek a gazdagsága;

17Mert összetörik a bűnösök karja,
de az Úr erőt ad az igaznak.

18Ismeri az Úr az ártatlanok napjait,
s örökségük örökre megmarad.

19Rossz időkben sem vallanak szégyent,
s az éhség napjaiban is jóllaknak.

20A bűnösök azonban elvesznek,
s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége,
eltűnnek, miként a füst.

21Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja,
de az igaz megkönyörül majd és adakozik.

22Mert az ő áldottai öröklik a földet,
az átkozottak pedig elvesznek.

23Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit,
és útjában kedvét leli.

24Ha el is esik, sem üti meg magát,
mert az Úr alátartja kezét.

25Ifjú voltam, meg is öregedtem,
de sohasem láttam az igazat elhagyottan,
sem gyermekét kenyeret koldulni.

26Könyörül és adakozik szüntelen,
és áldott lesz gyermeke.

27Kerüld a rosszat, jót cselekedj,
hogy megmaradhass örökkön-örökké!

28Mert az Úr szereti az igazságot,
s szentjeit el nem hagyja.
Örökre megbűnhődnek a gonoszok,
és kipusztul az istentelenek magva;

29Az igazak pedig öröklik a földet,
s örökkön-örökké rajta laknak.

30Bölcsességet beszél az igaznak szája,
és igazságot szól nyelve.

31Szívében van Istenének törvénye,
s nem ingadozik lépése.

32Leselkedik a bűnös az igazra,
és halálra keresi;

33De az Úr nem adja kezére,
s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.

34Várd az Urat és őrizd meg útjait,
ő majd felmagasztal és öröklöd a földet;
Látni fogod a bűnösök vesztét.

35Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik,
zöldellő cédrusként magasodik;

36De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem,
kerestem és nem találtam.

37Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra:
mert a békés embernek van jövője,

38De egy szálig elvesznek a gonoszok,
a bűnösök jövője pusztulás.

39Megsegíti az Úr az igazakat,
oltalmazójuk a szorongatás idején.

40Megsegíti őket az Úr és megszabadítja,
megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket,
mert őbenne reméltek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

37,1 Alfabetikus tanító költemény a késő-fogság utáni időkből. Egy bölcs kifejti véleményét a problémáról, mely minden időben foglalkoztatja a hivőket: akik elhagyják Istent, jólétben és boldogságban élnek, a jók pedig szenvednek. Sokféle kifejezéssel és fordulattal kifejti: Isten van, és igazságos. Gondoskodik arról, hogy megvédje a hívők »érdekeit«. Csak az kerül bajba, aki megszakítja kapcsolatát Istennel. Többször is említi azokat, akik a »földet lakják«, akik »birtokolják« és »öröklik« (3.9.11.18.22.29.). A kifejezés eredetileg az Ígéret földjén lakó izraelita népet jelölte. Később változott a jelentése. A »földet öröklik« itt már azt jelenti, hogy »boldogok és boldogan élnek«. Később, körülbelül az Újszövetség korától kezdi jelölni »a föld« a végidei »Isten országát« (vö. Mt 5,5). A mérce tehát nem társadalmi, hanem vallási: nem azok lesznek »örökösök«, akik milliókat keresnek, hanem az igazak. A tanító költemény felépítése egyszerű: bevezetés (1-5), az istentelenek nem jutnak semmire (6-15), az ember boldogsága Isten áldásában rejlik (16-26), a hűség jutalma boldogság (27-34), végkövetkeztetés (35-40).

37,35 Javított szöveg (a héber szövegben: úgy ki volt fejlődve, mint egy életerős növény).

37,36 Javítva a görög és a szír szöveg alapján (a héber szerint: eltűnt).

Következő zsoltár