14
1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten!«
Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben,
nincs, aki jót cselekedne.
2Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira,
hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?
3Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien,
nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.
4Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek,
s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret.
Hol nem hívják segítségül az Urat,
5ott megremegnek a félelemtől,
mert az Úr az igaz nemzedékkel van.
6Megzavarjátok a szűkölködő szándékait,
ámde az Úr az ő reménysége.
7Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból!
Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.
Jegyzetek
14,1 A zsoltár kisebb eltérésektől eltekintve azonos az 53. zsoltárral. A fogság alatt keletkezett, egy jahvista gyűjteményben őrizte meg a hagyomány. (A Zsolt 53 egy fogság utáni elohista gyűjteményben maradt fenn). Két szövegként vették át és sorolták be a Zsoltárok könyvvébe.