3 ¹Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. ²Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. ³Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« ⁴Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak. ⁵Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
⁷Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, ⁸Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. ⁹Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. ¹⁰Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. ¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: ¹²»Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
¹³Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. ¹⁴Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. ¹⁵Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. ¹⁶Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ¹⁷ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; ¹⁸és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, ¹⁹és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
²⁰Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. ²¹Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«
²²Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. ²³Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? ²⁴Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. ²⁵És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. ²⁶Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. ²⁷Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. ²⁸Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; ²⁹de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« ³⁰Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«
³¹Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. ³²A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!« ³³Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« ³⁴Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. ³⁵Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet