Keresés a Bibliában

3 1Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. 2Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. 3Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« 4Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak. 5Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
7Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, 8Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. 9Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. 10Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. 11A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: 12»Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
13Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. 14Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. 15Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. 16Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
20Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. 21Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«
22Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? 24Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. 25És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. 27Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. 28Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; 29de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« 30Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«
31Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. 32A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!« 33Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 34Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 35Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

3,16 A vers eleje (»ezt a tizenkettőt választotta ki«) a Neovulgátából és több kódexből hiányzik.

Előző fejezet Következő fejezet