13 ¹Így szólt hozzám az Úr: »Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!« ²Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem. ³Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: ⁴»Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!« ⁵Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem. ⁶Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!« ⁷Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. ⁸Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: ⁹»Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. ¹⁰Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. ¹¹Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám.
¹²Mondd azért nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izrael Istene: Minden korsó megtelik borral. Erre majd azt mondják neked: ‘Vajon nem tudjuk-e jól, hogy minden korsó megtelik borral?’ ¹³Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel. ¹⁴És odacsapom őket, egyiket a másikhoz, apákat és fiakat együtt – mondja az Úr. – Nem szánakozom, nem könyörülök és nem irgalmazok: elpusztítom őket.«

¹⁵Halljátok és fogjátok fel fületekkel:
ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólt!

¹⁶Adjatok az Úrnak, a ti Istenetek dicsőséget,
mielőtt besötétedne,
és mielőtt megbotlana lábatok
a homályos hegyeken!
Világosságra vártok,
de ő halál árnyékává teszi azt,
sötét felhővé változtatja.

¹⁷Ha nem hallgatjátok meg ezt,
titokban sírni fog a lelkem a gőg miatt;
könnyezve könnyezik és könnyet hullat a szemem,
mert fogságba került az Úr nyája.

¹⁸»Mondd a királynak és az anyakirálynénak:
Alacsonyra üljetek,
mert leesett fejetekről ékes koronátok!

¹⁹A délvidék városai el vannak zárva,
és nincs, aki megnyissa őket.
Fogságba került egész Júda,
fogságba került teljesen.

²⁰Emeld fel szemedet,
és nézd az észak felől érkezőket!
Hol van a neked adott nyáj,
pompás juhaid?

²¹Mit mondasz majd, amikor föléd rendeli,
akiket te szoktattál oda magadhoz:
bizalmas barátaidat, a fejed fölé?
Vajon nem fognak el fájdalmak téged,
mint a szülő asszonyt?

²²Talán azt mondod szívedben:
‘Miért értek engem ezek?’
Sok bűnöd miatt hajtották fel ruhádat,
és követtek el erőszakot rajtad.

²³Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp,
vagy tarka csíkjait a párduc?
Akkor tudtok majd ti is jót tenni,
akik hozzászoktatok a gonosztevéshez.

²⁴Szétszórom őket mint a pelyvát,
amely tovaszáll a pusztai szélben.

²⁵Ez a te sorsod és kimért részed tőlem
– mondja az Úr –,
mert megfeledkeztél rólam,
és a hazugságban bíztál.

²⁶Ezért én is felhúzom ruhádat az arcodig,
hogy láthatóvá legyen szégyened:

²⁷házasságtöréseid és nyihogásaid,
paráznaságod gaztette.
A magaslatokon, a mezőn
láttam undokságaidat.
Jaj neked, Jeruzsálem,
nem tudsz megtisztulni!
Meddig tart ez még?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet