14 ¹Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról.

²Gyászol Júda,
és kapui hervadoznak,
bánkódnak a földre roskadva;
Jeruzsálem kiáltása felszáll.

³Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat;
elmennek a gödrökhöz,
de nem találnak vizet,
üres edényekkel térnek vissza;
szégyent vallanak és csalódnak,
befödik a fejüket.

⁴A termőföld miatt, mely megzavarodott,
mert nem volt eső a földön,
szégyent vallanak a földművesek,
befödik a fejüket.

⁵Mert a szarvasünő is a mezőn,
ha megellett, otthagyja borját,
mert nincs zöld növény.

⁶Vadszamarak állnak a kopár dombokon,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok;
szemük elgyengül, mert nincs fű.

⁷»Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk,
Uram, cselekedj a te nevedért!
Mert sok a mi elpártolásunk,
ellened vétkeztünk.

⁸Izrael reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy olyan, mint jövevény az országban,
és mint vándor, aki éjszakázni tér be?

⁹Miért vagy olyan, mint rémült férfi,
mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
és a te nevedet viseljük;
ne hagyj el minket!«

¹⁰Így szól az Úr erről a népről: »Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket.« Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket.
¹¹Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára! ¹²Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.« ¹³Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’« ¹⁴De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek. ¹⁵Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. ¹⁶A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat.

¹⁷Mondd nekik ezt az igét:
Szemem könnyet hullat éjjel-nappal,
és nem csillapodik,
mert nagy töréssel tört össze
népem szűz leánya,
nagyon fájó sebbel.

¹⁸Ha kimegyek a mezőre,
íme, karddal megöltek vannak ott,
és ha bemegyek a városba,
íme, éhségtől elgyengültek.
Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak
olyan országba, melyet nem ismertek.«

¹⁹Vajon végleg elvetetted Júdát,
vagy Siont megutálta lelked?
Miért vertél meg minket úgy,
hogy nincs számunkra gyógyulás?
Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!

²⁰Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened.

²¹Ne vesd el neved miatt,
ne gyalázd meg dicsőséged trónját!
Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk!

²²Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók?
Vagy az egek adnak-e záporesőket?
Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk,
és terád várunk?
Mert te alkottad mindezeket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet