Az övről mondott példázat

13 ¹Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje! ²Meg is vettem az övet az ÚR parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.
³Másodszor így szólt hozzám az ÚR igéje: ⁴Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! ⁵Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem.
⁶Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! ⁷Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.
⁸Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: ⁹Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét! ¹⁰Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. ¹¹Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az ÚR –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

A boroskorsók példázata

¹²Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? – ¹³akkor ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. ¹⁴Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az ÚR. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!

Óvás az elbizakodottságtól

¹⁵Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az ÚR szól. ¹⁶Dicsőítsétek az URat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az ÚR vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt. ¹⁷Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája. ¹⁸Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok! ¹⁹Körül vannak zárva a Délvidék városai, nincs aki felszabadítsa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

²⁰Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? ²¹Mit fogsz mondani, amikor föléd rendeli, nyakadba ülteti azokat az ÚR, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyon? ²²Ha pedig ezt kérded magadtól: Miért történt ez velem? – sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot. ²³Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! ²⁴Úgy szétszórom őket, akár a pelyvát, amelyet elsodor a pusztai szél. ²⁵Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád – így szól az ÚR –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! ²⁶Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod. ²⁷Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet