22 ¹Így szólt az Úr: »Menj le Júda királyának házába, mondd ott ezt az igét, ²és mondd: Halld az Úr igéjét, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te, a szolgáid és a néped, akik bementek ezeken a kapukon! ³Így szól az Úr: Szolgáltassatok jogot és igazságot, mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok, ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért ne ontsatok ezen a helyen! ⁴Mert ha valóban megteszitek ezt az igét, akkor ennek a háznak kapuin királyok fognak bemenni, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ő, a szolgái és a népe.
⁵De ha nem hallgattok ezekre az igékre, önmagamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy rommá lesz ez a ház!

⁶Mert így szól az Úr Júda királyának házáról:
Gileád vagy előttem,
a Libanon csúcsa,
bizony mégis pusztasággá teszlek,
lakatlan városokká.

⁷Pusztítókat szentelek föl ellened,
férfit és fegyvereit;
kivágják válogatott cédrusaidat,
és tűzre vetik.

⁸Sok nemzet fog átmenni ezen a városon, és azt mondja egyik a másiknak: ‘Miért tett így az Úr ezzel a nagy várossal?’ ⁹Erre azt felelik: ‘Mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.’«

¹⁰Ne sirassátok a halottat,
és ne mutassatok részvétet iránta!
Inkább sirassátok keservesen azt, aki elmegy,
mert nem tér vissza többé,
és nem látja meg szülőföldjét!

¹¹Mert így szól az Úr Sallumról, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyja, Jozija után lett király: »Aki eltávozott erről a helyről, nem tér vissza ide többé; ¹²hanem azon a helyen fog meghalni, ahová fogságba vitték, és ezt a földet nem látja meg többé.«

¹³Jaj annak, aki házát igazságtalansággal építi,
és felső termeit jogtalansággal;
embertársával ingyen dolgoztat,
és bérét nem adja meg neki;

¹⁴aki így szól: »Tágas házat építek magamnak,
és széles felső termeket;«
ablakot vág rá,
cédrusfával burkolja,
és befesti vörösre!

¹⁵Attól vagy-e király,
hogy versengsz a cédrusért?
Atyád talán nem evett és ivott?
De jogot és igazságot szolgáltatott,
azért jól ment a dolga.

¹⁶Igazságosan ítélt a szegény és nyomorult perében,
azért jól mentek a dolgok.
»Nemde ezt jelenti ismerni engem?«
– mondja az Úr.

¹⁷De a te szemed és szíved nem figyel másra,
csak a magad nyereségére,
az ártatlan vérének kiontására,
az elnyomásra és a sanyargatásra.

¹⁸Ezért így szól az Úr Joakimról, Jozija fiáról, Júda királyáról:
»Nem siratják őt:
‘Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!’
Nem siratják őt:
‘Jaj, uram! Jaj, őfelsége!’

¹⁹Úgy fogják eltemetni, mint egy szamarat,
kivonszolják és kidobják
Jeruzsálem kapuin túl.«

²⁰Menj föl a Libanonra, és kiálts,
Básánban hallasd hangodat!
Kiálts az Abárimról,
mert összetörtek mind a szeretőid!

²¹Szóltam hozzád, amikor biztonságban voltál,
de azt mondtad: »Nem hallgatom meg!«
Ez a te utad ifjúkorod óta,
hogy nem hallgatsz a szavamra.

²²Minden pásztorodat szél legelteti,
és szeretőid fogságba mennek;
bizony, akkor majd szégyenkezel és pirulsz
minden gonoszságod miatt.

²³Aki a Libanonon laksz,
és a cédrusokon fészkelsz,
hogy fogsz sóhajtozni,
amikor fájdalmak jönnek rád,
vajúdás, mint a szülő asszonyra!

²⁴»Amint igaz, hogy élek én – mondja az Úr –, ha Jojachin, Joakim fia, Júda királya pecsétgyűrű volna is jobb kezemen, bizony onnan is leszakítanám! ²⁵Azok kezébe adlak, akik életedre törnek, és azok kezébe, akiktől félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és a káldeaiak kezébe. ²⁶Elhajítalak téged és anyádat, aki szült téged, egy másik országba: nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni. ²⁷Abba az országba pedig, ahova lelkük visszatérni vágyik, nem fognak visszatérni.«
²⁸Vajon megvetett, törött edény ez a férfi, Joachin? Olyan edény, mely senkinek sem tetszik? Miért hajították el őt meg ivadékát, és dobták el abba az országba, amelyet nem ismertek? ²⁹Ország, ország, ország, halld az Úr igéjét! ³⁰Így szól az Úr: »Írjátok fel ezt a férfit mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nincs sikere napjaiban, mert nem sikerül ivadékai közül egynek sem, hogy Dávid trónján üljön, és uralkodjék még Júdában!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet