23 ¹»Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – mondja az Úr. – ²Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát – mondja az Úr. – ³Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. ⁴Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket – mondja az Úr. –

⁵Íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak;
királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik,
jogot és igazságot szolgáltat az országban.

⁶Napjaiban megszabadul Júda,
és Izrael biztonságban lakik;
ez lesz a neve, amelyen szólítják:
Az Úr a mi igazságunk.

⁷Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!’, ⁸hanem: ‘Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból’, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.«

⁹A prófétákról.
Összetört a szívem bensőmben,
reszket minden csontom;
olyan lettem, mint a részeg ember
és mint a bortól elázott férfi,
az Úr miatt
és szent igéi miatt.

¹⁰Mert házasságtörőkkel van tele az ország,
mert átok miatt gyászol az ország,
kiszáradtak a puszta legelői;
életpályájuk gonosz lett,
és erejük a jogtalanság.

¹¹»Mert próféta is, pap is istentelenek,
házamban is megtaláltam gonoszságukat
– mondja az Úr. –

¹²Ezért olyan lesz az útjuk,
mint a síkos helyek,
a sötétben elcsúsznak,
és elesnek rajta;
mert bajt hozok rájuk,
meglátogatásuk esztendejét
– mondja az Úr. –

¹³Szamaria prófétáiban
balgaságot láttam:
Baál nevében prófétáltak,
és félrevezették népemet, Izraelt.

¹⁴Jeruzsálem prófétáiban
rettenetes dolgot láttam:
házasságot törtek, hazugságban jártak,
és megerősítették a gonosztevők kezét,
nehogy megtérjenek,
mindenki a maga gonoszságából;
olyanok lettek előttem mindnyájan, mint Szodoma,
és lakói, mint Gomorra.«

¹⁵Ezért így szól a Seregek Ura a prófétákról:
»Íme, én megetetem őket ürömmel,
és megitatom őket mérgezett vízzel;
mert Jeruzsálem prófétáitól indult ki
az istentelenség az egész országba.

¹⁶Így szól a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak! Hiábavalósággal ámítanak azok titeket, saját szívük látomását beszélik, mely nem az Úr szájából való.

¹⁷Váltig mondogatják gúnyolóimnak:
‘Megmondta az Úr: Békességtek lesz!’
És mindannak, akinek a szíve megátalkodottságában jár,
azt mondják: ‘Nem jön rátok baj!’

¹⁸Mert ki állt az Úr tanácsában? Ki látta és hallotta az ő igéjét?
Ki figyelt igéjére, és ki hallotta?

¹⁹Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki,
és kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.

²⁰Nem fordul vissza az Úr haragja,
míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja
szívének szándékait;
a végső napokban majd megértitek ennek értelmét.

²¹Nem küldtem a prófétákat,
ők mégis futottak;
nem szóltam hozzájuk,
ők mégis prófétáltak.

²²De ha tanácsomban álltak,
akkor adják tudtul igéimet népemnek,
térítsék vissza őket gonosz útjukról
és cselekedeteik gonoszságából!

²³Vajon közelből való Isten vagyok én
– mondja az Úr –.
és nem távolból való Isten?

²⁴Vagy elrejtőzhet-e bárki is a rejtekben,
hogy én ne lássam őt? – mondja az Úr. –
Vajon az eget és a földet
nem én töltöm-e be? – mondja az Úr. –

²⁵Hallottam, mit mondtak a próféták, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, amikor azt mondják: ‘Álmot láttam! Álmot láttam!’ ²⁶Meddig még? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? ²⁷El akarják feledtetni népemmel a nevemet álmaik által, melyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan atyáik is elfelejtették nevemet Baál miatt?

²⁸A próféta, akinek álma van, az beszéljen el álmot, akinél pedig az én igém van, mondja el híven igémet!
Mi köze a szalmának a tiszta búzához?
– mondja az Úr. –

²⁹Nem olyan-e az én igém, mint a tűz
– mondja az Úr –,
és mint a pöröly, mely szétzúzza a sziklát?

³⁰Azért íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik ellopják igéimet egymástól. ³¹Íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik arra használják nyelvüket, hogy mondást mondjanak. ³²Íme, én azok ellen vagyok, akik hazug álmokat prófétálnak – mondja az Úr –, elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel, pedig én nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, és nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.
³³Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy a próféta vagy egy pap: ‘Mi az Úr terhe?’, mondd nekik: Ti vagytok a teher, és elvetlek titeket – mondja az Úr. – ³⁴És ha a próféta, a pap vagy a nép azt mondja: ‘Az Úr terhe’, meglátogatom azt az embert és a házát. ³⁵Így szóljatok egymáshoz, egyik a másikhoz: ‘Mit felelt az Úr?’; és: ‘Mit mondott az Úr?’ ³⁶De ‘az Úr terhét’ ne említsétek többé, mert a teher mindenkinek a maga szava lesz, mivel kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek szavait. ³⁷Így szólj a prófétához: ‘Mit felelt neked az Úr?’; és: ‘Mit mondott az Úr?’ ³⁸De ha azt mondjátok: ‘Az Úr terhe’, akkor így szól az Úr: Mivel ezt a szót mondtátok: ‘Az Úr terhe’, holott üzentem nektek, hogy ne mondjátok: ‘Az Úr terhe’, ³⁹azért íme, én felemellek titeket, és elvetlek színem elől titeket és azt a várost, melyet nektek és atyáitoknak adtam. ⁴⁰Örök gyalázatot és örök szégyent hozok rátok, amely nem megy feledésbe.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet