5Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
9Erre így szólt: »Menj, és mondd ennek a népnek:
‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
3Tábort ütök körülötted,
őrhelyekkel veszlek körül,
és sáncot emelek ellened.
4Fojtott hangon a földből szólsz,
és a porból alig hallatszik beszéded;
úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé,
és a porból suttog beszéded.
Jegyzetek
6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.
78
1Maszkíl Ászáftól.
Figyelj, népem, tanításomra,
hallgassatok szám szavára.
Jegyzetek
78,1 A közösség a fogság után az istentiszteleten saját történetére emlékezik. Isten nagy tetteit és az ősök történeteit hallgatva megtanulja, hogy saját helyzetét megértse, és magatartását felülvizsgálja. Erről szól a történelmi prédikáció, amelyet bölcsességi ének formájában őrzött meg a hagyomány. A szerző mintegy katekézist ad oly módon, hogy Izrael történetéből epizódokat helyez egymás mellé, az egyiptomi kivonulástól (Kr. e. 1250) Dávid királyságáig (Kr. e. 1000-961). Hallgatóit így szembesíti saját hitetlenségükkel.
78,1 Ászáf: vö. 50,1. – A zsoltáros tanításának célja, hogy a megelőző korok eseményeit hitbeli döntések sorozataként mutassa be.
105
1ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek a nemzetek közt műveit!
Jegyzetek
105,1 Tanító jellegű himnusz a fogság utáni idők szertartásából. Izrael saját múltjának nagy állomásait ünnepli, és azt mint ígéretekkel teli szent történelmet jeleníti meg. Felidézi az eseményeket az ősatyáktól Józsefen keresztül Egyiptomig, majd a kivonuláson keresztül a pusztába (a Sínai szövetségkötést nem!).
105,1 Vö. 1 Krón 16,8-22.
106
1ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
Jegyzetek
106,1 Liturgikus szöveg, a fogság utáni közösség panasza és bűnbánati imája. A hívők bűnvallomása átfogó (7-46): nem csak saját vétkeiket nevezik meg, hanem népük történetéből a múltban elkövetett vétkek nyolc állomását is, az egyiptomi kivonulás és a honfoglalás között. Az atyák bűneire való emlékezés (amely akár a sajátjuk is lehetne) nemcsak azt mutatja meg, hogy a hűtlenség a lázadás az ember természetéhez tartozik, hanem mindenekfölött azt, hogy a hűség, az igazságosság, az irgalom Isten természetéhez tartozik. A zsoltár feltételezi Mózes könyveinek ismeretét, bár sorrendjében és szemléletében néha eltér attól.
114
1ALLELUJA!
Amikor Izrael kivonult Egyiptomból,
Jákob házanépe az idegen nép közül,
Jegyzetek
114,1 Ezt a himnuszt a »honfoglalás ünnepén« énekelték (vö. Józs 3,1-6,27), a Vörös-tengeren való átkelés (a pusztai vándorlás kezdete) és a Jordánon való átkelés (bevonulás az ígéret földjére) emlékünnepén. A szöveget később átdolgozták.