30

¹»Jaj a lázongó fiaknak – mondja az Úr –,
akik tervet szőnek, mely nem tőlem való,
és szövetséget kötnek, mely nem az én akaratom,
hogy bűnt bűnre halmozzanak!

²Útra kelnek, hogy lemenjenek Egyiptomba,
de az én számat nem kérdezik meg,
hanem menedéket keresnek a fáraónál,
és oltalmat Egyiptom árnyékában.

³A fáraó menedéke azonban szégyen lesz számotokra,
és gyalázat az oltalom Egyiptom árnyékában.

⁴Mert bár Tániszba mentek küldöttei,
és követei Háneszig jutottak,

⁵mind szégyent vallanak a nép miatt,
mely nem használhat nekik,
nem lehet segítségükre és hasznukra,
csak szégyenükre és gyalázatukra.«

⁶A szorongatás és nyomorúság földjén át,
ahol nőstény és hím oroszlán,
vipera és szárnyas kígyó él,
hiába viszik szamarak hátán gazdagságukat,
és tevék púpján kincseiket
a néphez, mely nem használhat.

⁷Egyiptom segítsége üres hiábavalóság;
ezért nevezem őt tehetetlen Ráhábnak.

⁸Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára,
és egy könyvbe vésd be,
hogy megmaradjon az eljövendő időre,
tanúbizonyságul örökre!

⁹Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak,
fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására;

¹⁰akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«,
és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat!
Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat,
lássatok csalárdságokat!

¹¹Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről,
hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!«

¹²Ezért így szól Izrael Szentje:
»Mivel megvetettétek ezt a szót,
és a hamisságban meg csalárdságban bíztok,
s arra támaszkodtok,

¹³azért ez a bűn olyan lesz számotokra,
mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból,
és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze,

¹⁴és úgy összetörik,
mint ahogy összetörik a fazekasok korsója,
kíméletlenül összezúzva,
és nem található törmelékei között egy cserépdarab,
amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről,
vagy vizet meríteni a gödörből.«

¹⁵Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje:
»Megtérés és nyugalom által szabadultok meg;
nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.«
De ti nem akartátok,

¹⁶hanem így hencegtetek:
»Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk!«
Ezért el fogtok száguldani!
»És gyors paripákra szállunk!«
Csakhogy gyorsabbak lesznek üldözőitek!

¹⁷Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől,
ötnek fenyegetésétől elmenekültök,
míg úgy nem maradtok,
mint a jelzőpózna a hegytetőn,
és mint a zászló a dombon.

¹⁸Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek,
és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek.
Mert az ítéletnek Istene az Úr;
boldogok mind, akik benne reménykednek!

¹⁹Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz,
többé nem fogsz sírni;
biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára,
amint meghallja, válaszol neked.

²⁰Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr,
és a nyomorúság vizét,
de nem rejtőzik el többé tanítód,
hanem szemed látni fogja tanítódat,

²¹és füled meghallja az igét, mely mögötted szól:
»Ez az út, ezen járjatok!«,
amikor jobbra vagy balra letérnétek.

²²Akkor tisztátalannak fogod tartani
faragott bálványaid ezüstbevonatát
és öntött istenszobraid aranyburkolatát;
szétszórod, mint undokságot:
»El veled!« – mondod neki.

²³Akkor esőt fog adni magodra,
mellyel beveted a földet,
és a föld termésének kenyere
bőséges és tápláló lesz.
Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,

²⁴és a tehenek meg szamárcsikók,
melyek a földön dolgoznak,
sózott takarmányt esznek,
amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.

²⁵Minden magas hegyen
és minden kiemelkedő dombon
patakok és vízfolyások erednek
a nagy öldöklés napján,
amikor ledőlnek a tornyok.

²⁶Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye,
és a nap fénye hétszeres lesz,
mint hét nappalnak a fénye,
azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését,
és verésének sebhelyét meggyógyítja.

²⁷Íme, az Úr neve jön messziről,
lángol a haragja, és súlyos a hangja;
ajka telve van bosszúsággal,
és nyelve olyan, mint az emésztő tűz.

²⁸Lehelete, mint az áradó patak,
mely nyakig ér,
hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával,
és tévútra vivő zabla lesz a népek száján.

²⁹Úgy énekeltek majd,
mint az ünnepszentelés éjjelén,
és szívetek örül, mint a zarándoké,
aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére,
Izrael Kősziklájához.

³⁰Akkor az Úr hallatni fogja fenséges hangját,
és karjának csapását megmutatja,
dühös haraggal és emésztő tűz lángjával,
záporban, zivatarban és jégverésben.

³¹Mert az Úr hangjától megretten Asszíria,
melyet bottal ver meg.

³²Fenyítő vesszejének minden csapása,
melyet rámér az Úr,
dobszó és citera mellett megy végbe,
és harcra lendített kézzel harcol ellenük.

³³Mert már régóta készen áll a Tófet,
ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen;
mélyedésében tűz és fa van bőven,
az Úr lehelete, mint kénköves patak,
gyújtja meg azt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet