29

¹Jaj, Ariel, Ariel!
Város, ahol Dávid táborozott!
Tegyetek esztendőt esztendőhöz,
ünnepek peregnek egymás után;

²és ostrom alá fogom Arielt;
lesz bánat és gyász,
s olyan leszel számomra, mint Ariel.

³Tábort ütök körülötted,
őrhelyekkel veszlek körül,
és sáncot emelek ellened.

⁴Fojtott hangon a földből szólsz,
és a porból alig hallatszik beszéded;
úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé,
és a porból suttog beszéded.

⁵De olyan lesz zsarnokaid sokasága, mint a finom por,
és elnyomóid sokasága, mint az elszálló pelyva.
Hirtelen, egy pillanat alatt történik:

⁶a Seregek Ura meglátogat téged
mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással,
szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával.

⁷Mint éjszakai álomlátás,
olyan lesz az összes nemzet sokasága,
mely Ariel ellen hadakozik,
mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen,
és ostromolják őt.

⁸Mint amikor azt álmodja az éhező, hogy íme, eszik,
de ha felébred, kielégítetlen a vágya;
és amikor azt álmodja a szomjazó, hogy íme, iszik,
de ha felébred, íme, tikkadt,
és sóvárgó vágya megmarad:
úgy jár az összes nemzet mind,
mely Sion hegye ellen hadakozik.

⁹Ámuljatok és bámuljatok,
vakuljatok meg és legyetek vakok,
legyetek részegek, de ne bortól,
tántorogjatok, de ne italtól!

¹⁰Mert rátok árasztotta az Úr az álomkór szellemét,
bezárta szemeteket: a prófétákat,
és betakarta fejeteket: a látnokokat.

¹¹Olyan lesz számotokra minden látomás, mint a lepecsételt könyvben a szavak; ha odaadják azt egy írást ismerőnek, s azt mondják: »Olvasd el ezt!«, ő így felel: »Nem tudom, mert le van pecsételve.« ¹²Ha pedig olyannak adják a könyvet, aki nem ismeri az írást, és azt mondják: »Olvasd el ezt!«, ő így felel: »Nem ismerem az írást.«

¹³Így szól az Úr:
»Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám,
és ajkával tisztel engem,
szíve azonban távol van tőlem,
és félelmük irántam csak betanult emberi parancs,

¹⁴azért, íme, én ismét ‘csodásan’ bánok ezzel a néppel, igen ‘csodásan’:
elpusztítom a bölcsek bölcsességét,
és az okosok okosságát elrejtem.«

¹⁵Jaj azoknak, akik mélyen el akarják
rejteni az Úr elől szándékaikat!
Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják:
»Ki lát minket, és ki ismer bennünket?«

¹⁶Ferde a ti gondolkozástok!
Talán mint az agyag, olyannak számít a fazekas,
hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról:
»Nem ő alkotott engem«,
és a megformált mű azt mondhatná formálójáról:
»Nincs esze«?

¹⁷Íme, még egy kevés kis idő,
és Libanon gyümölcsöskertté változik,
a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé.

¹⁸Meghallják majd azon a napon
a süketek a könyv igéit,
s a homály és sötétség után
a vakok szeme látni fog.

¹⁹Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban,
és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak.

²⁰Mert vége lesz az erőszakosnak,
és eltűnik az öntelt,
kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket;

²¹akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket,
az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban,
és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat.

²²Így szól Jákob házához az Úr,
aki megváltotta Ábrahámot:
»Most már nem szégyenkezik Jákob,
és most már nem sápad el az arca,

²³hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében,
szentnek mondják nevemet,
szentnek mondják Jákob Szentjét,
és Izrael Istenét félik.

²⁴Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet,
és a zúgolódók belátást tanulnak.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet