31

¹Jaj azoknak,
akik Egyiptomba mennek le segítségért,
lovakra hagyatkoznak,
harci kocsikban bíznak, mert sok van azokból,
és lovasokban, mert nagyon erősek,
de nem tekintenek Izrael Szentjére,
és az Urat nem keresik!

²Ő azonban bölcs: veszedelmet hoz,
és szavait nem vonja vissza;
felkel a gonoszok háza ellen,
s a gonosztevők segítsége ellen.

³Egyiptom ember, és nem Isten,
lova test, és nem lélek;
ha az Úr kinyújtja kezét,
elbotlik a segítő, és elesik a megsegített,
együtt vesznek el mindnyájan.

⁴Mert így szól hozzám az Úr:
»Ahogyan morog az oroszlán,
és az oroszlánkölyök a zsákmánya felett,
mégha szembeszáll is vele a pásztorok sokasága,
hangjuktól nem retten meg,
és lármájuktól nem hunyászkodik meg:
úgy száll le majd a Seregek Ura,
hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán.

⁵Mint repdeső madarak,
úgy oltalmazza meg a Seregek Ura Jeruzsálemet;
megoltalmazza és megmenti,
megkíméli és megszabadítja.«

⁶Térjetek meg ahhoz,
akitől oly mélyre süllyedve
elpártoltatok, Izrael fiai!

⁷Mert azon a napon elveti mindenki
ezüstbálványait és aranybálványait,
melyeket vétkes kezetek készített nektek.

⁸Elesik Asszíria, de nem férfi kardjától,
és nem ember kardja emészti meg őt;
megfutamodik a kard elől,
és ifjai rabszolgákká lesznek.

⁹A Sziklája félelmétől menekül,
és a Zászlótól rémülnek meg fejedelmei.
Így szólt az Úr, akinek tüze a Sionon ég,
és kemencéje Jeruzsálemben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet