22 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Hát te, emberfia, nem mondasz ítéletet, nem mondasz ítéletet a vér városa felett? ³Mutasd meg neki minden utálatosságát és mondd: Így szól az Úr Isten: Ó, ez a város! Saját keblében ont vért, hogy eljöjjön az ő ideje, és önmaga ellen készít bálványokat, hogy megfertőzze magát! ⁴Vétkeztél az általad kiontott vérrel, megfertőzted magadat bálványaiddal, amelyeket készítettél, siettetted napjaidat és elhoztad esztendeid idejét; ezért gyalázatává teszlek a nemzeteknek, gúny tárgyává az egész földnek. ⁵Akik közel vannak hozzád és akik távol vannak tőled, ujjonganak majd feletted, te szennyes, hírhedt, rettenetes végű! ⁶Íme, benned Izrael fejedelmei mindannyian teljes erejükből azon vannak, hogy vért ontsanak. ⁷Az apát és az anyát gyalázattal illetik tebenned, a jövevényt elnyomják körödben, az árvát és az özvegyet megszomorítják közötted. ⁸Szent dolgaimat megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted. ⁹Rágalmazó férfiak vannak körödben, hogy vért ontsanak, a hegyeken esznek, gonoszságot cselekszenek körödben. ¹⁰Felfedik benned az apa szemérmét, megalázzák benned a havi folyást szenvedőt, amikor az tisztátalan. ¹¹Mindenki utálatosságot cselekszik embertársának feleségével; az após gonoszul meggyalázza menyét, a testvér nővérén, saját apja leányán követ el erőszakot. ¹²Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel – mondja az Úr Isten.
¹³Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak. ¹⁴Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem! ¹⁵Szétszórlak a nemzetek közé, elszélesztelek az országokba és véget vetek tisztátalanságodnak. ¹⁶Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!«
¹⁷Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ¹⁸»Emberfia, salakká lett előttem Izrael háza; ezek mindnyájan réz és ón, vas és ólom a kemence közepén; ezüstnek salakjává lettek! ¹⁹Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén. ²⁰Amint összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, az ónt, a vasat és az ólmot a kemence közepén, hogy olvasztó tüzet gyújtsak benne, úgy gyűjtelek össze titeket bosszúmban és haragomban, és megnyugszom majd, ha megolvasztalak titeket. ²¹Összegyűjtelek titeket és megégetlek benneteket bosszúm tüzében, és megolvadtok annak közepette. ²²Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!«
²³Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²⁴»Emberfia, mondd neki: Te vagy az a tisztátalan föld, amelyre nem hull eső a bosszú napján! ²⁵Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító és zsákmányt rabló oroszlán, úgy falják fel az embereket. A kincset és az értéket elrabolták, és megsokasították az özvegyek számát benne. ²⁶Papjai megvetik törvényemet és megszentségtelenítik azt, ami szent előttem; szent és nem szent dolog között nem tesznek különbséget, a tisztátalant a tisztától nem különböztetik meg. Szombatjaimtól elfordítják szemüket, úgyhogy megszentségtelenítés ér engem közöttük. ²⁷Főemberei olyanok benne, mint a prédát ragadozó farkasok; vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak. ²⁸Prófétái pedig kötőanyag nélkül tapasztották be őket, amikor hiábavalóságokat láttak és ilyen hazugságot jósoltak nekik: ‘Így szól az Úr Isten’ – holott az Úr nem szólt! ²⁹A föld népe kíméletlen az elnyomásban és erőszakosan rabol; a szűkölködőt és a szegényt sanyargatják, a jövevényt igazságtalan erőszakkal elnyomják. ³⁰Kerestem köztük olyan embert, aki falat emelne és helytállna énelőttem a résben az országért, hogy el ne pusztítsam – de nem találtam! ³¹Ezért kiöntöm rájuk bosszúmat és haragom tüzében megemésztem őket; tetteiket fejükre olvasom« – mondja az Úr Isten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet