21 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Emberfia, fordítsd arcodat dél felé és beszélj Dél ellen, jövendölj a Délvidék erdeje ellen. ³Ezt mondd a Délvidék erdejének: Halld az Úr szavát! Így szól az Úr Isten: Íme, tüzet gyújtok benned, és elégetek benned minden zöldellő fát és minden száraz fát. Senki sem oltja el a tűzvész lángját, s az egész terület, déltől északig, elhamvad majd benne. ⁴És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el.« ⁵Ekkor így szóltam: »Jaj, jaj, jaj, Uram Isten! Ezek azt mondják majd rólam: ‘Vajon nem talányokban beszél-e ez?’«.
⁶Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ⁷»Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen és jövendölj Izrael földje ellen. ⁸Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent! ⁹Hogy megöljem benned az igazat és az istentelent, azért megy ki hüvelyéből kardom minden ember ellen, déltől egészen északig; ¹⁰hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé!
¹¹Te pedig, emberfia, sóhajts ágyékszakadásig, keserűséggel sóhajtozzál előttük. ¹²És ha mondják neked: ‘Miért sóhajtozol?’ – mondd nekik: Egy hír miatt, mert eljön az; akkor majd elbágyad minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vízben ázik; íme, eljön ez és meglesz« – mondja az Úr Isten.
¹³Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

¹⁴»Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Beszélj!
A kard, a kard meg van élesítve
és ki van fenve!

¹⁵Meg van élesítve, hogy leölje az áldozatokat;
ki van fenve, hogy villogjon.
Elmozdítod fiam jogarát,
ledöntesz minden fát!

¹⁶Azért adtam fenésre,
hogy kézben tartsák;
meg van élesítve ez a kard
és ki van fenve,
hogy az öldöklő kezében legyen.

¹⁷Kiálts és jajgass, emberfia,
mert az készen áll népem ellen,
készen Izrael minden menekülő vezére ellen;
a kard élére kerülnek népemmel együtt,
ezért üss combodra.

¹⁸Mert megállta a próbát;
s mi lesz, ha majd megszünteti a jogart,
és az nem lesz többé? – mondja az Úr Isten. –

¹⁹Te pedig, emberfia,
jövendölj, és tapsolj kezeddel;
sújtson kétszer a kard,
sújtson háromszor az öldöklő kard!
A nagy öldöklés kardja ez,
mely megrémíti őket,

²⁰elbágyasztja szívüket,
és naggyá teszi a pusztulást.
Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét,
mely ki van fenve, hogy villogjon,
melyet felkötnek, hogy öldököljön!

²¹‘Légy éles! Fordulj jobbra vagy balra,
amerre csak kedve tartja élednek!’

²²Mert én is tapsolok majd kezemmel
és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szóltam!«

²³Aztán az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²⁴»Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki. ²⁵Készíts utat, hogy eljöjjön a kard Ammon fiainak Rabbátja ellen, és Júda ellen, a jól megerősített Jeruzsálem ellen. ²⁶Mert Babilon királya megáll az út elágazásánál, a két út elején; jóslatot keres, rázza a nyilakat, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belső részekben. ²⁷Jeruzsálem ellen szól a sors, amely jobbkezébe jut, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy száját megnyissa az öldöklésre, hogy szavát csatakiáltásra emelje, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést emeljen, hogy sáncokat építsen. ²⁸Mint valami hamis jóslat áll ez előttük; az ő szemükben még hetek és hetek állnak rendelkezésükre; ő azonban a gonoszságra gondol, hogy ostromra keljen. ²⁹Ezért így szól az Úr Isten: Mivel emlékezetbe idéztétek gonoszságotokat és nyilvánosságra hoztátok törvényszegéseiteket, és bűneitek kitűnnek minden cselekedetetekből, mondom, mivelhogy emlékezetbe idéztétek ezeket, kézre kerültök! ³⁰Te pedig, Izraelnek szentségtelen, gonosz fejedelme, kinek napja elérkezik a végső bűnhődés idején – ³¹így szól az Úr Isten – rakd le a süveget, vedd le a koronát! Egyik sem lesz többé ugyanaz! Az alacsony a magasba kerül, és a magas a mélybe. ³²Rommá, rommá, rommá teszem, és ez nem lesz többé, míg el nem jön Az, akit megillet az uralom, és neki nem adom.
³³Te pedig, emberfia, jövendölj, és mondd: Így szól az Úr Isten Ammon fiaihoz és az ő gyalázkodásukhoz, és mondd: Kard! Kard! Kirántottalak hüvelyedből, hogy öldökölj, kifentelek, hogy gyilkolj és villogj, ³⁴hogy mialatt rólad hiábavalóságokat látnak és hazugságokat jövendölnek, téged a megölésre szánt istentelenek nyakára tegyenek, akiknek napja elérkezik, mihelyt betelik a gonoszság kitűzött ideje. ³⁵Térj vissza hüvelyedbe! Azon a helyen, ahol megteremtettek, a saját szülőföldeden ítéllek meg, ³⁶és kiöntöm rád bosszúságomat. Haragom tüzével fújok rád és oktalan emberek kezébe adlak, akik a végpusztulást kovácsolják. ³⁷A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet