23 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Emberfia! Volt két asszony, egy anyának voltak a leányai. ³Paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; fogdosták ott a mellüket és megrontották ifjú keblüket. ⁴A nevük pedig ez volt: Ohola volt a nagyobbik, és Oholiba, az ő húga, a kisebbik. Ők az enyéim lettek, és fiúkat meg leányokat szültek. Így is nevezték őket: Szamaria volt Ohola és Jeruzsálem Oholiba. ⁵Ohola azonban tőlem elpártolva paráználkodott, és őrült kívánságra gerjedt szeretői, a hozzá közeledő asszírok iránt, ⁶akik kék bíborba öltözött fejedelmek, vezérek, kívánatos ifjak, mindannyian lovon járó lovasok voltak. ⁷Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok valamennyi fiával; és beszennyezte magát mindazoknak tisztátalanságaival, akik iránt őrült kívánsággal viseltetett. ⁸Ezenkívül nem hagyta el azokat a paráznaságait sem, amiket Egyiptomban elkövetett; mert ezek is vele háltak ifjúkorában, ezek rontották meg ifjú keblét, és kiöntötték rá paráznaságukat. ⁹Ezért szeretőinek kezébe adtam őt, Asszúr fiainak kezébe, akikkel őrülten fajtalankodott. ¹⁰Azok felfedték szégyenét, elvitték fiait és leányait, őt magát pedig megölték karddal; így lett ő hírhedt az asszonyok előtt, mert végrehajtották rajta az ítéletet.
¹¹Amikor ezt húga, Oholiba látta, még őrültebb fajtalanságra gerjedt, mint ő, és paráznaságát még nénje paráznaságánál is nagyobb mértékben ¹²kínálta fel szemérmetlenül az asszírok fiainak, a hozzá közeledő, tarka ruhába öltözött fejedelmeknek és vezéreknek, a lovon járó lovasoknak és minden daliás termetű ifjúnak. ¹³S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes, ¹⁴de ez még tovább vitte paráznaságait. Amikor falra festett férfiakat látott, a káldeaiak színes ábrázolásait, ¹⁵akiknek öv volt az oldalukon, színes süveg a fejükön, melyek mindegyikének fejedelmi alakja volt, képmásait Babilon, azaz Káldea, az ő szülőföldjük fiainak – ¹⁶amikor ezeket meglátta, őrült kívánságra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. ¹⁷Amikor pedig eljöttek hozzá Babilon fiai szerelmének hajlékába, beszennyezték őt paráznaságukkal. Ő megfertőzte magát velük, és lelke untig betelt velük. ¹⁸Amikor aztán nyíltan is űzte paráznaságait és felfedte szégyenét, lelkem eltávozott tőle, amint eltávozott lelkem az ő nénjétől is. ¹⁹Mert még többet paráználkodott, megemlékezvén ifjúsága napjairól, amikor Egyiptom földjén paráználkodott. ²⁰Őrült vágya támadt, hogy azokkal háljon, akiknek teste olyan, mint a szamár teste, s akiknek folyása olyan, mint a lovak folyása. ²¹S te fölkerested ifjúságod gonoszságát, amikor Egyiptomban fogdosták melleidet és megrontották ifjú kebledet.
²²Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől: ²³Babilon fiait és mind a káldeaiakat, a nemeseket, a vezéreket, a fejedelmeket, az asszírok valamennyi fiát, a daliás termetű ifjakat, mind a fejedelmeket és a vezéreket, a fejedelmek fejedelmeit és a nagyhírű lovasokat. ²⁴Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint. ²⁵Rád bocsátom bosszúmat, hogy éreztessék azt veled haragjukban. Orrodat és füledet levágják, s ami megmarad, karddal darabolják szét; fiaidat és leányaidat fogságra hurcolják, és végső maradékaidat tűz emészti meg. ²⁶Megfosztanak téged ruháidtól és elveszik ékszereidet. ²⁷De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra. ²⁸Mert így szól az Úr Isten: Íme, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akikkel untig betelt a lelked. ²⁹Gyűlölettel bánnak majd veled, elviszik munkád minden gyümölcsét, és meztelenül, szégyennel telve hagynak ott. Akkor nyilvánvaló lesz paráznaságod szégyene, gonoszságod és paráználkodásaid. ³⁰Így cselekszenek majd veled, mert paráználkodtál azokkal a nemzetekkel, amelyek közt beszennyezted magadat azok bálványaival. ³¹Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe.

³²Így szól az Úr Isten:
Inni fogod nővérednek mély és öblös kelyhét;
nevetség és igen nagy csúfság tárgyává leszel.

³³Részegséggel és fájdalommal telsz majd el:
a bánat és a szomorúság kelyhével,
nénédnek, Szamariának kelyhével.

³⁴Kiiszod azt és kiszürcsölöd,
rágod a cserepeit és megsebzed velük emlőidet,
mert én szóltam« – mondja az Úr Isten.

³⁵Ezért így szól az Úr Isten: »Mivel megfeledkeztél rólam és hátad mögé vetettél engem, te is hordozod gonoszságodat és paráznaságaidat!« ³⁶Akkor az Úr így szólt hozzám: »Emberfia, nem mondasz-e ítéletet Ohola és Oholiba fölött? Tárd eléjük gonoszságaikat! ³⁷Mert házasságtörők ők, vér tapad kezükhöz és bálványaikkal paráználkodtak; ezenkívül még fiaikat is, akiket nekem szültek, feláldozták azoknak, hogy megemésszék őket. ³⁸Sőt még ezt is elkövették velem: Szentélyemet meggyalázták azon a napon, és szombatjaimat megszentségtelenítették. ³⁹Mert amikor feláldozták fiaikat bálványaiknak, ugyanazon a napon beléptek szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék; még ezt is megtették az én házamban! ⁴⁰Elküldtek messze földről jött férfiakhoz, követséget menesztettek hozzájuk; íme, tehát eljöttek, és te megmosakodtál értük, kifestetted szemedet köröskörül és feldíszítetted magadat női ékességgel; ⁴¹pompás ágyra ültél és asztalt terítettek előtted; az én tömjénemet és az én kenetemet helyezted rá. ⁴²Ujjongó tömeg szava hangzott fel ott; s a néptömegből férfiakat hoztak elő, akik a pusztából jöttek. Azoknak karperecet adtak a kezükre és díszes koszorút a fejükre. ⁴³Akkor így szóltam ahhoz, aki egészen elgyengült házasságtörései folytán: Ez még most is folytatja paráználkodását! ⁴⁴Azok bementek hozzá; mint egy parázna asszonyhoz, úgy mentek be Oholához és Oholibához, az elvetemült asszonyokhoz. ⁴⁵Igazuk van tehát azoknak a férfiaknak! Ők mondjanak felettük ítéletet a házasságtörőkre váró ítélet szerint és a vérontókra váró ítélet szerint; mert házasságtörő asszonyok ők, és vér tapad kezükhöz.«
⁴⁶Mert így szól az Úr Isten: »Gyűjts össze ellenük népgyűlést és add át őket a borzalomnak és a fosztogatásnak! ⁴⁷Kövezzék meg őket a nemzetek és öljék meg őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat perzseljék fel tűzzel. ⁴⁸Így elveszem a vétket a földről, és megtanulják majd az asszonyok mind, hogy ne cselekedjenek az ő vétkük szerint. ⁴⁹Akkor rátok rakják gonoszságotokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet