95 1Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! (Zsolt 33,1) 2Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. 3Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. (Zsolt 86,8) 4A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. (Zsolt 24,1.2) 5A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. (1Móz 1,9.10) 6Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! (Zsolt 100,3) 7Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. (Zsolt 79,13) 8Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: (2Móz 17,1) 9A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. (2Móz 6,17-21.10.22.23) 10Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! (4Móz 14,22.34; Zsid 3,17) 11A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére. (4Móz 14,21-23; Zsid 4,3)