88 1Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (1Krón 15,19;25,5) 2Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 3Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Zsolt 123,3.4) 5Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) 7Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. (Zsolt 86,13;141,7) 8A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. (Zsolt 42,8) 9Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. (Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11) 10Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. (Zsolt 38,11;Zsolt 143,6) 11Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. (Zsolt 50,14.23) 12Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? (Zsolt 6,5) 13Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 14De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: (Zsolt 5,4) 15Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? 16Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. (Zsolt 42,8;Zsolt,88 18. 19.) 18Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. (Jón 1,15) 19Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.