88 (87). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN

88 ¹(Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) ²Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom. ³Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem! ⁴Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. ⁵Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. ⁶A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. ⁷A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. ⁸Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. ⁹Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. ¹⁰Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. ¹¹Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? ¹²A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? ¹³Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet? ¹⁴Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám. ¹⁵Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem? ¹⁶Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. ¹⁷Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek. ¹⁸Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak. ¹⁹Barátom, bizalmasom elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár