Keresés a Bibliában

64 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

2Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!

3Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!

4Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,

5hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,

6megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«

7Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.

8De Isten lenyilazza őket;
hirtelen megsebesülnek,

9és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,

10és félelem fog el minden embert;
Hirdetik Isten tetteit,
és megértik cselekedeteit.

11Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

64,1 Egyéni panaszdal, feltehetően a fogság előtti időkből. A szöveg egy országos ínség idején, mint az egész nép panasza, bekerült a templomi liturgiába. Nem katonákról és zsoldosokról van benne szó, hanem rágalmazókról, akik nem egykönnyen fedik fel kilétüket, és akik orvul támadnak meg másokat. Az imádkozó ebben a küzdelemben Istennél talál menedéket.

64,3 Lehetséges fordítás: a gonoszok összeesküvésétől.

64,6 Javított szöveg.

Következő zsoltár