30 1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. (2Sám 5,11) 3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Zsolt 116,3.4;18,17-20) 5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. (Zsolt 97,12) 6Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. (Ésa 54,7) 7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. (2Sám 5,10.12;Zsolt 104,29) 9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? (Zsolt 6,5.6;115,17) 11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! (Jer 49,4) 12Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. (2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50) 13Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.