Keresés a Bibliában

30 (29). ZSOLTÁR. HÁLA A MEGMENEKÜLÉSÉRT

30 1(Zsoltár, templomszentelési ének – Dávidtól.) 2Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. 3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, 4Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. 5Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! 6Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. 7Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, 8mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. 9Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: 10Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? 11Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. 12Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.

31 (30). ZSOLTÁR

13Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár