30 (29). ZSOLTÁR. HÁLA A MEGMENEKÜLÉSÉRT

30 ¹(Zsoltár, templomszentelési ének – Dávidtól.) ²Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. ³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, ⁴Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. ⁵Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! ⁶Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. ⁷Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, ⁸mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. ⁹Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: ¹⁰Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? ¹¹Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. ¹²Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.

31 (30). ZSOLTÁR

¹³Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár