137 1Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. (Jer 39,9) 2A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, (Jób 28,20-27) 3Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! (2Kir 25,1.11) 4Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! 5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! (Jer 51,50) 6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! (Zsolt,137 22.) 7Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! (Ezék 25,3.6.8;26,2;35,15; Abd 1,11;Jer 39,2.3.8) 8Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! (Jer 50,1-3;51,1-49) 9Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! (Ésa 13,16.17; Dán 5,30.31)