Keresés a Bibliában

20 1És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, (Mát 21,23-27; Márk 11,27-33) 2És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? (Csel 4,7-10) 3Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: (Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32) 4A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? (Márk 11,30-33) 5Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? (Ján 18,33-37) 6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. (Mát 14,5) 7Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Luk 7,12;9,16) 9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. (Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 10És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. (Márk 12,2) 11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. (Mát 24,31-37) 12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. (Ján 3,16) 14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! (Zsid 1,2) 15És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? (Luk 23,33; Zsid 13,12) 16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Zsolt 118,22) 18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Ésa 8,14.15) 19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. (Mát 27,15) 20Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. (Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? (Luk,20 15. 30.;Mát 3,11) 23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? (Zsolt 82,6) 24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. (Jel 5,12;Ésa 53,7) 25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. 27Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, (Mát 22,23-32; Márk 12,18-27) 28Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. (5Móz 25,5.6) 29Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; (Luk 1,28;3,23) 30A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. (Luk 19,43.44;21,23.24) 32Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. (Ésa 2,19; Jel 6,19) 33A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. (Luk,20 14. 15.) 34És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: (Ésa 53,12; Ján 19,18) 35De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (Fil 3,11.2Thess;1,5) 36Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. (2Móz 3,6) 38Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. (Zsolt 69,22) 39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! (Mát 27,39-44) 40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.) 44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? 45És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: (Mát 23,5-7; Márk 12,38-39) 46Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; (Mát 23,5-7.14) 47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. (Mát 23,14; Márk 12,40)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet