19 1És bemenvén, általméne Jerikhón. (Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 2És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. (Ján 20,3-8) 3És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. (Luk 9,46) 4És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. (Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 5És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. (Ján 10,3) 6És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. (Mát 20,28) 7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. (2Tim 2,12) 8Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. (Mát 19,28.29) 10Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Mát 18,11) 11És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. (Mát 25,12; Márk 13,34) 13Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. (Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38) 14Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. (Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10) 15És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. (Ésa 53,12; Márk 15,28) 17Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. (1Kor 4,2) 18És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 19Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 21Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 22Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; (2Sám 1,16) 23Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? (Zsid 5,7) 24És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. (1Kor 15,5) 25És mondának néki: Uram, tíz gírája van! (Mát 26,45.46) 26És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. (Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! (Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15) 28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk 10,32) 29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, (Ján 18,10.11) 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,55) 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk 22,13) 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? (Mát 26,57.58) 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. (Dán 9,26) 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; (Csel 2,38;4,12) 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt 118,26) 39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! (Mát 26,75) 40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Józs 24,27) 41És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. (Márk 16,19; Csel 1,9) 42Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 43Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. (Márk 14,65) 44És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 45És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, (Mát 21,12; Márk 11,11) 46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7; Jer 7,11) 47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: (Márk 11,18; Ján 7,19) 48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. (Mát 26,64.65)