1 1Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, (Mát 1,16;13,55) 2A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: (Mát 5,3) 3Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, (Csel 1,1) 4Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. (1Pét 2,19; Mát 5,11) 5Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. (1Krón 24,10) 6És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. (Jak 5,1.2) 7És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. (Ésa 65,13.14) 8Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. (2Móz 30,7) 10És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 11Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. (Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30) 12És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. (1Móz 11,16) 13Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. (Mát 7,12) 14És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; (1Móz 5,32) 15Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. (4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11) 16És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. (1Móz 1,26.27;1Móz 5,3) 17És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. (Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13) 18És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. (Eféz 5,1.2) 19És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. (Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10) 20És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. (5Móz 8,3) 21A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. (Mát 15,14; Ésa 42,19.20) 22És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. (Mát 10,24) 23És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. (Mát 7,3) 24E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: (5Móz 6,13) 25Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. (1Móz 30,23) 26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. (Mát 1,18) 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. (5Móz 6,16) 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Mát 7,24-27) 30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. (Mát 4,11.13) 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (Dán 2,44;7,14; Mik 4,7) 34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Mát 1,20) 36És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. (Jób 42,2; Jer 32,17) 38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. 39Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; (Mát 4,13;Márk 1,21.25) 40És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. (Mát 13,57) 41És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; (Ésa 8,20) 42És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. (1Kir 17,9.10.16) 43És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? (2Kir 5,9.10.14) 44Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. (Mát 18,7) 45És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. (Mát 18,6; Márk 9,42) 46Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, (Mát 18,15-17) 47És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. (Ján 6,14.5Móz;18,18) 48Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. (Mát 7,29) 49Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! (Zsolt 99,3) 50És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. (Zsolt 103,11) 51Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. (Ésa 52,10) 52Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. (1Sám 2,5) 54Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 55(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (1Móz 12,3;17,7;18,18) 56Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. 57Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. (Márk 1,24.25;Mát 26,63.64) 58És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele. (Márk 1,35-38) 59És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. (1Móz 17,12) 60És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. (Mát 21,32) 61És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. (Csel 13,46) 62És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. (Mát 11,16-19) 64És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele. (Mát 23,24; Márk 13,21) 67És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: (Mát 24,27.30) 68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, (Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 69És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, (Zsolt 132,11.17; Jer 23,6) 70A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41) 71Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek; 72Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, (1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13) 73Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, 74Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. (Zsid 2,14.15) 75Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. (1Pét 1,15) 76Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; (Malak 3,1.2;4,5.6) 77És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. (Mát 3,1-3) 78A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, (Zak 3,8;6,12; Malak 4,2) 79Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! (Ésa 9,2;42,7;43,8;49,9; Malak 4,2) 80A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek. (Luk 3,1-3)