1 ¹Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, ²amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, ³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, ⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
⁵Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. ⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, ⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, ¹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. ¹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. ^{(Ter 17,19) 14}Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. ^{(Szám 6,3; Bír 13,4) 16}Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. ¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.« ^{(Mal 3,23-24) 18}Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« ¹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«
²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. ²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ²⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«
²⁶Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, ²⁷egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. ²⁸Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« ²⁹Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. ^{(Iz 7,14) 32}Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
^{(2 Sám 7,13; Iz 9,6) 34}Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« ³⁵Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, ³⁷mert Istennek semmi sem lehetetlen«. ^{(Ter 18,14; Jób 42,2) 38}Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
³⁹Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. ⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. ⁴²Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. ⁴⁵És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

⁴⁶Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben,

⁴⁸mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát{1Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék,

⁴⁹mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,
és Szent az ő Neve.

⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik.

⁵¹Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

⁵²Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt.

⁵³Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat.

⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,

⁵⁵amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

⁶⁸»Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

⁶⁹Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában,

⁷⁰amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.

⁷¹Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷²hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk,

⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.

⁷⁶Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját,

⁷⁷és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,

⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

⁷⁹hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek,
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet