Keresés a Bibliában

2 1És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. (Zsolt 32,5; Ésa 43,25) 2Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 3Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. (Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25) 4Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; (Ján 7,42) 5Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 6És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. (Mát 13,3-9; Márk 4,1-20) 7És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. (Mát 1,25) 8Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 9És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. (Péld 30,12.13) 10És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: (Mát 23,5;Luk 5,30) 11Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Mát 9,12.13) 12Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 13És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: (Zsolt 103,20.21) 14Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16) 15És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. (Mát 19,13-15; Márk 10,13) 16Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. (Mát 9,16; Márk 2,21) 17És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. (Mát 9,17; Márk 2,22) 18És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. (Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22) 19Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. (Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 20A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott. (5Móz 23,25;Mát 12,1-5) 21És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. (1Móz 17,12) 22Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. (3Móz 12,4.6) 23(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), (2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47) 24És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. (3Móz 12,8) 25És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. (Mát 12,9-13; Márk 3,1-3) 26És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, (Mát 8,28-34; Márk 5,1-17) 28Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: (Mát 19,27-29) 29Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: (Márk 10,29.30) 30Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21) 31A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. (Ésa 42,6;49,6) 33József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak. 34És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; (Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9) 35Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. (Ján 19,17) 36És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, 37És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. 38Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. (Márk 5,25.27.30) 39És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. (Mát 5,3) 40A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. (Ésa 55,12;65,13;Ésa 61,3) 41Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. (5Móz 16,16) 42És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; (2Móz 23,15) 43És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; (Jak 5,1.2) 44Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; (Ésa 65,13.14) 45És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. (2Móz 23,4.5; Mát 5,44) 47És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 48És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. (Mát 5,39) 49Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? (Ján 4,34) 50De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. (Mát 7,12) 51És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. (Mát 5,46.47) 52Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet