1 ¹Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket ²aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek, ³számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil, ⁴hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. ⁷Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
⁸Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt ⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. ¹⁰A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. ¹¹Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. ¹²Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. ¹³De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. ¹⁴Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, ¹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. ¹⁶Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. ¹⁷Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
¹⁸Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
¹⁹Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
²¹A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. ²²Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. ²³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: ²⁵„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” ²⁶A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. ²⁸Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
²⁹Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! ³¹Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
³⁴Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
³⁵Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. ³⁷Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
³⁸Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. ³⁹Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. ⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, ⁴²és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. ⁴⁵Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
⁴⁶Mária pedig ezt mondta:

Szívem magasztalja az Urat,
⁴⁷és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
⁴⁸mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
⁵⁰és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
⁵¹Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
⁵²A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
⁵³Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
⁵⁵amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

⁵⁶Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
⁶¹Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
⁶²Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. ⁶³Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
⁶⁹Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
⁷⁰ahogy megígérte szent prófétái által régen:
⁷¹szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
⁷²hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
⁷³az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
⁷⁵szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
⁷⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
⁷⁸Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
⁷⁹hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet