Az evangélium Lukács szerint

Bevezetés.

1 ¹Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ²ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, ³jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, ⁴hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

I. GYERMEKKORI ESEMÉNYEK

Keresztelő János születésének hírüladása.

⁵Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abija osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. ⁷De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. ⁸Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, ⁹s a papság körében hagyományos szokás szerint rá esett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. ¹⁰Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. ¹¹Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. ¹²Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. ¹³Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. ¹⁴Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. ¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. ¹⁷Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” ¹⁸Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.” ¹⁹„Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. ²⁰Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.” ²¹A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. ²²Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, ²³s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. ²⁵„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

Jézus születésének hírüladása.

²⁶A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” ²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ³²Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.” ³⁸Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Mária meglátogatja Erzsébetet.

³⁹Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. ⁴⁰Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. ⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. ⁴²Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. ⁴⁵Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Magnificat

⁴⁶Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, ⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben, ⁴⁸mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, ⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. ⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. ⁵¹Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, ⁵²letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. ⁵³Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. ⁵⁴Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, ⁵⁵amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” ⁵⁶Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

Keresztelő János születése.

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. ⁵⁸Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. ⁵⁹A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. ⁶⁰De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” ⁶¹Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” ⁶²Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. ⁶³Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. ⁶⁴Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. ⁶⁵A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. ⁶⁶Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Benedictus.

⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. ⁶⁹Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. ⁷⁰Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: ⁷¹megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, ⁷²hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. ⁷³Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, ⁷⁴hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. ⁷⁶Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, ⁷⁷hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, ⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, ⁷⁹hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” ⁸⁰A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet