2Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18)
15A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Fil 2,6.2Kor;4,4; Zsid 1,3; Jel 3,14; Ján 17,5.24.1Tim;6,16)
2 1Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, (Fil,2 27. 28. 2 Kor. 13,13. Róm. 12,10. 16.) 5Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, (1Pét 2,21; Kol 3,13; Zsid 12,2) 6A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, (Ján 1,1-3; Róm 15,2.3.1Kor;8,6; Róm 8,3; Gal 4,4; Kol 1,13-20; Ján 17,5) 7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; (Zsid 2,9-14; Róm 5,15.1Kor;15,21.2Kor;13,4; Róm 6,9; Csel 26,23) 8És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. (Zsid 12,2; Eféz 6,5; Róm 6,16;5,19; Ján 4,34;15,20.2Tim;2,9) 9Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; (Fil 3,21; Róm 8,17; Ésa 53,7-12; Zsid 2,9; Eféz 1,20-22; Mát 23,12; Jak 4,10; Ján 13,31.32; Jel 3,12; Ésa 42,8; Csel 2,36; Jel 19,16) 10Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Ésa 45,23; Róm 14,11; Eféz 3,14; Csel 2,21;7,59;9,14.21; Ján 14,13.1Kor;8,6; Eféz 1,20.21;3,10.1Pét;3,22; Jel 5,8.11.13) 11És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Csel 2,36.1Kor;8,6;12,3; Róm 10,9.2Kor;4,5.1Kor;15,27.28)
8 1Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. (Gal 3,13;5,24;Róm 7,22) 34Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk: (Zsid 1,3;Zsid 7,25) 27Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. (Eféz 3,5.6;1Kor 9,11) 28Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába. (Róm,15 23. Róm 15,1-3.)
17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (Zsolt 22,23)
46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt 22,2)
29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. (Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21) 14 1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. (Mát 10,4; Márk 3,19) 28Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. (Ján,14 3.) 10És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. (Ján 12,42)