Jairus leánya.
18Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: „(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel.” 19Erre Jézus fölkelt és tanítványaival együtt elment vele. 20Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét. 21Azt gondolta magában: 22„Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. 23Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget, 24rájuk szólt: „Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik.” Azok kinevették. 25Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt. 26Híre járt ennek az egész vidéken.
22Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 23„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” 24El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. 25Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 26Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 27Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. 28Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 29Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 30Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” 31Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” 32De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 33Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 34„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” 35Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” 36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” 37Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 38Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 39Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” 40Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” 42A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.